Máriás Zoltán

Újlipótvárosi és Dunaparki kötődése

Máriás Zoltán neve évtizedekre egybeforrt a Dunapark Kávéházzal. A szocializmus éveitől kezdve egészen a rendszerváltás utáni időszakig rendszeresen ő ült a Dunapark zongorájánál. A Pozsonyi út lakói kifejezetten miatta is jártak vissza a helyre.

Kávéházi anekdoták és legendák

Máriás Zoltán neve évtizedekre egybeforrt a Dunapark Kávéházzal. Amikor a Dunapark zongorájánál ült, a kávéház megtelt élettel.

• A névtelen kívánságműsor és a kávéházi pszichológia: A törzsvendégek szerint Máriás Zoltánnak „hatodik érzéke” volt. A Dunaparkban keringő városi legenda szerint sosem kellett neki szólni, hogy mit játsszon: amint egy törzsvendég belépett az ajtón, Máriás már a lépteiből vagy az arcberendezéséből tudta, milyen napja volt, és azonnal rákezdett az illető kedvenc számára. Állítólag egy szakítás után lévő vígszínházi színésznő egyszer sírva fakadt a teraszon, mert Máriás pontosan azt a szomorú sanzont kezdte el játszani, amit a volt szerelmével hallgattak – anélkül, hogy tudta volna, mi történt velük aznap.
• Hofi Géza és a „zenei végszó”: A környékbeli elbeszélések szerint amikor Hofi Géza beugrott a Dunaparkba egy feketére vagy egy fröccsre, Máriás Zoltán a zongorán azonnal lekövette Hofi poénjait. Ha Hofi megszólalt vagy viccelődött a pincérekkel, Máriás a háttérben komikus zenei dallamfutamokkal vagy tusokkal kísérte a humort. A törzsvendégek szerint Hofi egyszer felkiáltott: „Zoli, te nem zongorista vagy, hanem egy billentyűs cselszövő!”
• A kottatartó titka: Egy másik kávéházi pletyka szerint Máriás zongorájának kottatartóján soha nem kották feküdtek, hanem a Dunapark törzsvendégeinek címére és születésnapjára vonatkozó feljegyzések – így valahányszor valakinek születésnapja volt, a kávéházban „véletlenül” pont az ő kedvenc dala csendült fel a zongorán.

Kép forrása: Fortepan / Konok Tamás id